Szomszédok, az ötös lakás

Az embert életében sokféle szomszéddal hozza össze a sors, akad köztük nagyon kedves, semmilyen csak úgy van, néha bosszantó amúgy nincs vele baj, és az igazi istencsapása. Azt hiszem, nekem már mindhez volt szerencsém, az persze ingerküszöb dolga, hogy ki melyik csoportba sorolja őket. Ott volt például Bandi bácsi, aki tavasztól őszig egy szál kicsit trottyos, kizárólag szürke alsógatyóban flangált egész nap az udvaron. Kedvenc időtöltése a kutyája volt, a méregzsák gyönyörű tacskó, aki 16 év alatt mindig megugatott, egyszer sem tudtam vele pajtizni, viszont gyakran bepisilt az ajtóból az előszobánkba. Bandi bácsinak a kutyán kívül volt még egy szenvedélye, a szerencsejáték. Naphosszat ült az udvari székén, előtte kis asztal, rajta hamutartó, cigaretta és öngyújtó, sárgult füzet, toll, és most kapaszkodjatok, játékrulett, az a kicsi műanyag, apró szürke golyóval, zsetonokkal és táblával. Egész nap pörgetett, rakott, emelte a tétet és jegyzetelt. Mindent felírt, és naponta új szisztémát dolgozott ki, hogy aztán este felvegye a gatyóhoz színben passzoló öltönyét, és elinduljon a kaszinóba. Azt gyanítom, hogy az évek hosszú sora alatt nem sikerült kidolgoznia a megfelelő tervet, mert másnap mindig kezdte elölről. Bandi bácsival abszolút tudtam együtt élni, leszámítva a meghökkentő látványt, jóban voltunk. Lánya és unokája szintén normális volt, a felesége és a fia meg nagyon kemény alkoholista. Őket szerencsére hamar felemésztette az ital, így csak pár évig kellett kerülgetni őket, amikor próbáltak hazamászni, illetve nagyon kellett vigyázni a fiára, mert ő simán vezetett totál részegen is. Többször előfordult, hogy mások parkoltak be neki a Ladával az udvarra, mert ugyan még a kaput kinyitotta, de a fránya gravitációtól már nem tudott visszamászni. Ilyenkor kicsit reménykedtünk, hogy valaki padlógázzal eltulajdonítja a kocsit, de nem volt ilyen szerencsénk.

Bandi bácsi amúgy igazi gavallér lehetett, mert amikor randira ment, mindig frissen vágott szál rózsával indult útnak. Úgy számolom, olyan 20 évig éltünk egymás mellett békében, aztán kaptak másik lakást az önkormányzattól, mert ezt életveszélyesnek nyilvánították. Remélem, jól vannak, és egyszer bejött a szisztéma.

Tovább a blogra »