Tegnap Gyerek2-vel elmentünk meglátogatni a nagyikat, előtte Újpesten csalinkáztunk kicsit eladó házakat kutatva, amikor megpillantottunk egy kertben legelésző pónit. Ha nincs velem a gyerek, simán lebeszélem magammal, hogy nem is azt látom amit látok, de megnyugtatott, hogy ő is azt látja. Már majdnem a nagyinál voltunk, amikor visszafordultunk, hogy tényleg póni volt-e, vagy csak jól fazonírozott bernáthegyi. És tényleg.