Döbbenet-Levelebeka

Anyunál elromlott a budi

Vagyis nem tölti fel magát vízzel a tartály. Gondoltam megszerelem, mi az nekem. Régen simán megbütyköltem a Sokol rádiót (egyszer fel is gyújtottam véletlenül, de csitt), és volt olyan is, hogy a tévét szedtem szét, meg ha jobban belegondolok, mindent szétszedtem. Nézegettem, vizsgálgattam, aztán ha valamiről úgy gondoltam, hogy nem ott van, ahol logikusan lenni kell, hát barkácsoltam rajta, majd megjavult. Semmi tudatosság nem volt benne, csak erős szugera, de úgy vélem, Trabantot is tudtam volna javítani.

Na de ez a tartály kifogott rajtam, nem olyan, mint régebbi társai, bonyolultabb rendszer, és egyáltalán nem hat rá a szugera meg a matatás. Valahogy a porcelánfedéllel van egyben a kütyü, látványra olyan, mint egy vegyifegyver. Ezt az egész batyut óvatosan anyu kezébe nyomtam, hogy én mindkét kezemmel nagyon komolyan tudjak piszkálni. Úgy nézhettünk ki, mint egy bombaszakértő és a remegő fenyegetett személy, én legalábbis így képzeltem. Matattam rajta jobbról, balról, hümmögtem ahogy a szakik szoktak, de nem jöttem rá a működési elvre, ráadásul se piros, se kék drót nem volt sehol. Az biztos, hogy el van törve. Ennyit közöltem anyuval, meg azt, hogy majd szólok a férfinak a háznál. Óvatosan visszahelyeztem, nehogy a kezemben robbanjon, és megkértem anyut, tartsa magát távol tőle. Azt hiszem, ő nem látta milyen film megy a fejemben, mert kicsit sem lett izgatottabb, félelemnek nyomát sem mutatta, vagy nagyon jól kiképezték és adja itt nekem az ártatlant az otthonkájában.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. aniful says:

    😀 hősök vagytok mindketten, ez nem vitás 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!