Mindennapi Hazaárulás

Nagyon kiakasztott. Nem kéne, de ez van. Múlt hétvégén, amikor korra, nemre, életvitelre tekintet nélkül beleböfögte az éterbe mindenki pacekjába, felhorkantam. Élem az életem, rendes asszonyka vagyok, van két zseniális gyermekem, szuper férjem, nincs tartozásom, nem lopok, nem káromkodom, mindenkinek segítek, gondoskodom anyukámról és anyósomról, a kutyával is jól bánok, erre jön egy idegen, és lehazaárulóz. Mégis, hogy gondolta, mi alapján? Összevetném az életem az övével. Mondhatnám, hogy aki mondja másra, az mondja magára, meg csinálhatunk belőle viccet itthon, amit amúgy csinálunk is, de akkor is, álljon meg a menet. Mi a baj azzal, ha népszavazást szeretnénk egy mindenkit érintő kérdésről? Aztán majd a többség dönt, és úgy lesz, ahogy lennie kell. Engem személy szerint hidegen hagy a sport, sőt, ha egy rövid számítást végzek, a legszűkebb családomat is, hiszen négy emberből három sosem kapcsolná be azért a tévét, hogy megnézzen egy sportközvetítést. Kakukk legyek amúgy, ha bármelyik sportoló miattam sportolna. Persze örülök a sikereiknek, de jobban drukkolok anyukámnak hó végén, hogy sikerül-e kijönni a nyugdíjából. Arra is kíváncsi lennék, ha konkrétan mindenkinek zsebbe kellene nyúlnia, és fejenként 20.000 Ft-ot bedobni az olimpiai perselybe, mennyi jönne össze. Na mindegy, kimorogtam magam, de az a hülye, aki mondja.