Vidor

Gyerek1 elkezdte olvasni a blogot. Nagyon tetszik neki, de szerintem ez csak olyan családi izé, mert nagyon sok történet róluk szól, azt meg szívesen hallgatja a gyerek. Én már kicsit unom ugyan anyukám történetit, főleg, mert még a bölcsődéből is vannak emlékeim, de hagyom neki elmesélni, ezredszerre is hogyan feküdtem le a porba a kispárnámra, amikor egy jóindulatú szomszéd megkérdezte, hogy Katika hogy fekszel le, mert ettől ő olyan boldog. Az öregeknek amúgy küldetéstudatuk is van, ez is egy boldogságforrás. Bármi, amiben segíthetnek intézkedni elsőrendű feladat lesz, és azonnal teszik a dolgukat. Anyunál meglehetősen szűk a lista, mert csupán a posta-piac-patika-közért négyszögben mozog, ja és a temető, de úgy szerez tojást, mint más senki. Heti rendszerességgel adok neki valami feladatot, hogy tudjon zsizsegni, amire amúgy nincs szükségem, de olyan édes és büszke, amikor végez vele. Szakadatlanul gyűjti az akciós kuponokat, és kérdezgeti, hogy mire van szükségem. Májkrém vagy gabonapehely megfelelő lesz. Ha megcsappan a csokisdoboz tartalma, már indul is a piacra, ezért néha én is fogyasztok belőle, de csak a küldetés miatt.

De elkalandoztam a gyerektől. Úgy derült ki a blogolvasás, hogy fej-vakarva kérdezte, hogy sok baj volt-e velük, amikor még kicsik voltak, és nem lehetett egyszerű nekem. Megnyugtattam, hogy minden percét imádtam, kimondottan szórakoztatóak és egyáltalán nem voltak rosszak. Persze erre mindig akkor jöttem rá, amikor más gyerekekkel együtt voltak, mondjuk egy zsúron, és láttam a különbséget az én két bűbájos gyerekem és a kis pokolfajzatok között. Ezek tényleg soha semmi extrát nem csináltak, vagy csak az idő megszépít mindent.

Aztán meg jött azzal a bejegyzéssel, hogy mit értek az alatt, hogy tünetileg a férfiak havonta kétszer menstruálnak. Elmagyaráztam. Most figyeli az apját, és a cinkosom lett, bizonyságot szerzett állításom.

Lesz ebből még baj.:)