Októberben elhatároztam, hogy csatlakozom a kezdeményezéshez, és novemberben nem iszom szeszt. Azt mondják, hogy ez pont az olyan ivóknak való, mint én, aki egy héten egyszer, netán kétszer fogyaszt alkoholt, és az egy hónap alatt majd jól kiderül az itallal való kapcsolatom. Mivel veszélyeztetett faj vagyok, lévén apám alkoholista volt, kíváncsisággal telve vágtam bele a kísérletbe. Igazából nincs semmi, nem hiányzik, nem alszom jobban, nem kívánom az ízét, remélem gondolni is csak azért gondolok rá, mert nem lehet. Rendszeresen olvasom a csoport hozzászólásait (mert csoport is van), a 22. napon sokan elvéreztek, meg persze rögtön az elején az első két napban. Furcsa módon jól esik látni mások sóvárgását, hogy bezzeg én milyen jól bírom. Mondjuk tegnap kaptam egy üveg pálinkát, az van ráírva, hogy 2013 regionális arany érem, a manóba. Nézegettem egy darabig, gondoltam rá, hogy biztos finom, ha már regionális arany, aztán szépen betettem a kamrába a másik flaska mellé. Büszkeség és kaján vigyor. Ja, és még a hónap elején kellett átraknom az óriási üveg becherovkát a mélyhűtő ajtajából hátra, a fagyasztott gyümölcsök mögé, mert minden alkalommal megszólított, amikor kinyitottam valamiért.
Pasas rendes, ő is csinálja velem, nála sincs semmi probléma, ha csak az nem tünet, hogy napok óta kukacoskodik velem, én meg gondolati szinten egy kuktával ütlegelem a fejét ütemesen.
Még 7 nap van hátra, csak nem történik már semmi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: