Azt hiszem ezzel a tempóval és
szuflával, úgy 4-5 hónap, és menni a fog a 400 méter egyhuzamban is akár.
Kitartás, ennyi a titka, vigyorgok nagyképűen. Rémesen utálok amúgy futni,
illetve rémesen utálok minden olyan dolgot, amiben nincs szemernyi játék, avagy
huncutság. Méltán merül föl a kérdés, akkor miért pont futni kezdtem el ma 2009
nyarának, utolsó hetének kezdetén? A válasz egyszerű, lustaságból. Az a hír
járja, hogy a futás a leghatékonyabb, bemelegítéssel együtt is viszonylag
gyorsan lezavarható, nem kell hozzá utaznom, és lássuk be, a környéken senki
sem fog lenézni, ha nem a legújabb és legdivatosabb macinacimban nyargalok.
Komolyan büszke vagyok magamra, és ha holnap is futok, még
jobban fog dagadni a mellem, és ha sikerül elfelejtenem a szelet csoki tortát a
hűtőben, még szobrot is állítok tán magamnak.
Én is épp ma gondoltam erre a legolcsóbb sportra….Beszámolót naponta-akkor biztos nem adod fel…Kitartást!
Szia! Most találtam rá a blogodra és eddig nagyon tetszik a stílusod. Az, amilyen öniróniával hozzá állsz az élet dolgaihoz.
Én is próbálkoztam a futással, de feladtam, mert Ikrek lévén ugyan belekapok dolgokba, de elképesztően lusta vagyok. 🙂 Nem is tagadom.
Tudom, hogy azért is jó a futás, mert ha egyszer már nekiindultál, nehezebb abbahagyni, vagy kikapcsolni a lejátszót, mint egy torna CD-nél.
Én csak azt tudom mondani, hogy olvasni foglak, és mindent bele! 🙂